Jön az este a szobám mélyén,
Reszketek magamnak nézem a TV-m,
Reklámnyi életre vágyom,
Miközben lassan elnyom az álom.
S én csak,
Fekszem egyedül a szobámban,
Polifómot izzad a hátam.
Számból lassan kicsorog a nyál,
Rám nézve látod, otthonra találtál.
Mellém fekszel két szemed véres,
Hajad vonalán kissé verejtékez
Az arcod, lett szemem nyughelye,
Egy moly szórta szemenként
Álomporral tele.
Kéz az arcon, arc a mellen.
Kapaszkodom egyre er?sebben.
Az álom elmúlt,
Hiába kérleltem
A moly riadót fújt
S egyedül ébredtem.
denes - augusztus 24 2007 17:17:38
Hát, mit ne mondjak, ez a csúnya moly mikre nem képes.Azért a narkománia lényegét jó leírtad, hogy milyen narko, az meg lényegtelen.
krisztina - augusztus 24 2007 22:06:47
HátDurva, a de a maga nemében, tetszett.Egyébként, át jött ez a félkómás mókás, de még is magányos hangulat.A gáz ilyenkor az ébredés lehet
Üdv:Kriszti
mandala777 - szeptember 28 2009 22:50:17
Olyan a versed mint egy absztrakt festmény... nem semmi, nagyon bejön! Delíriumban írtad...? Szinte tökéletes. üdv: Heni
moogar - szeptember 21 2010 13:52:49
akkoriban ilyen volt egy tiszta percem
