A Kárpátok bércein szomorúan sír a szél,
könnycsepp gördül végig a Turulmadár két szemén.
A nagy madár megcélozza egy magas szikla tetejét,
megpihen, hogy összeszedje még maradék erejét.
Reá tekint hazájára, erre a szép földre,
hol szivárvány festi az eget piros-fehér-zöldre.
Végignéz ezen a gyönyörü szép tájon,
megnézi, hogy a szikláról tovább merre szálljon.
Kiterjeszti két szép szárnyát és hullik a könnye,
a fénylö nap sugarai ragyognak a földre.
Lyza - június 21 2009 15:56:43
De, gyönyörű szép!...Gratulálok!...Lyza......Felülmúlhatatlan!...
yanko - június 21 2009 17:18:45
A Turulmadár a magyarok Főnixe.
Értem, hogy mire is gondolhattál versed írása közben
Gratulálok, mert erről szép verset írtál
Barátsággal üdv. Yankó
...Felülmúlhatatlan!...
