Álmomban megcsendült két pohár.
Szemed rám nevet,
felébredve, egyedül vagyok,
szívem vár, szeret!
Vajon merre jársz? - lelked hol lehet?
Nem hiányzom? - akarod, hogy veled legyek?
Csak a kérdés, válasz egy se jön,
te is csak jössz és elmész,
nap nem ragyog odafönn!
Hazudsz a mának, a holnapot várod,
sírva engedem el kezed,
most hull a könnyem. - látod?
Minden szavam egy kiáltás,
lehet , hogy nem érted?
Hiszed vagy érzed,
szeretlek téged!
denes - augusztus 25 2007 12:25:55
Szerintem ebb?l igazán érti, ha eljutott hozzá ez a kétségbeesett kiáltás.
krisztina - augusztus 25 2007 20:39:50
HmRégen írtam, és az illet? sosem látta ezt a verset
Puszi nektek millió!
Kriszti
lublu - augusztus 25 2007 22:28:54
Kedves Krisztina!
Nagyon tetszenek a verseid s ezt mikkor elkezdtem olvasni oly ismer?snek t?nt, hát persze már olvastam a honlapodon.
Üdvözlettel Júlia
