Harag és gy?lölet, e kett? keveredik bennem,
azért amit négy év alatt tettetek velem.
El?ször még nem hittem,
hogy a rosszak ti vagytok itten,
de lassan be kellett látnom
nem rátok vártam.
A csapdátokba kerültem,
a vízben elmerültem,
leomlott a váram,
melyet én csináltam,
s a barátság már elfeledett,
hármak között zajló harc terepe lett.
Szenvedek, mert látom,
viszitek minden barátom,
s kevés olyan társam van
ki a rosszban is velem tart.
Csalódtam sok emberben
és elvesztem a tengerben,
mely most nagy hullámokat hoz,
és nekem csak fájdalmat okoz.
De lassan megszokom,
s nem veszem zokon,
hogy csalódnom kellett bennetek is
hisz az élet tovább is visz.
És úgysem igaz barát az ilyen,
érzi ezt az én kis szívem.
Így, hát szépen elfeledem,
s emléketek eltemetem.
denes - augusztus 25 2007 12:34:21
Kedves Lexi, ez is egy megoldás a sok küzül, s?t talán a legjobb. A csalódásra legjobb a feledés és mindig jönnek újabb barátok.
Igazi panasz szólt a versedb?l, keserédes szájízt hagyva maga után az olvasóban is.
