|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Homokos parton silány a csendnek hona,
Víznélküli élet nem kell soha.
Lepkék hátán repülnék egy messzi tájra,
Ahol a kék ég, felett a horizontot szemem látja.
Nap melegétől, ha felmelegszem,
Fénye szememből, kialudni képtelen.
Lelkem térben, és időben, jelenben is él,
Suttogom a szélnek szívem, teljes üzenetét.
Hald fűben, fában, égen, madár dalban,
Hogy az élet fényben, ölelésben, mosolyban van.
Könnyeim áztatta kezemet tördelve feléd ballagok,
De a lelkem már újra mosolyog.
Márvány lapon kopog az eső cseppjei,
Kezemben a vadrózsaág fény jelei.
Piros rózsa szirmok nyugszanak a földön,
Utat mutatva, benne a legszebb gyönyöröm.
A mesebeli látomásnak igaz gyöngye,
Hozzon hozzám haza mindörökre. |
|
|
- június 23 2009 14:01:00
Kedves Kormi!...Nagyon szép vágyakozás, szép természeti képekkel...Egy megjegyzést engedj meg nekem: a "feléd", kétszer ismételed egymás után...A helyedben a másodikat kicserélném"újra"...szóra...Gratulálok!...Lyza  |
- június 23 2009 20:22:14
Örülök, hogy visszatértél. Érzéseid változatlanok párod iránt, mit itt olvashatunk, maradjon is így!
Remélem jól vagy, jól vagytok
( biztosan elgépelted, halld fűben... kimaradt egy l betű és márvány lapon kopognak..., mert többesszám)
Szeretettel Joli |
- június 23 2009 20:50:42
kormi37 kedves!
Szép a lelked, s ennek e vers itta meg a levét. Az az, szép szerelmes vers kerekedett.
Grt. Sancho |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
