Emlékfoszlányok.
Nyúlok utánuk,
De megfogni nem tudom.
A fájó perc keservesen vánszorog.
Múló hangulatok...
Mélán utánuk bámulok.
Lassú zene szól,
de engem némaság burkol.
A zongora hangjai betöltik a szobát,
követik szívem melankolikus dallamát.
Bénult percek peregnek.
Az id? is kesereg
hajdani szépségéért,
reményteli pillanataiért.
És szól a zene,
és betölt mindent, teret,
leveg?t, szívet, lelket.
Nyugtatni próbálná a fájó sebeket,
de hiába. Vágyom az emlékeket,
s Kedvesemet.
