felkeltem.s ahogy a nap vörös foltot hagyott,
úgy tűntek elő szobámban a véres lábnyomok.
nesztelen vándorként megpihentem egy időre ,
majd azt hittem,szükségem lehet mézesőre.
minden pirkadat betakarja az éj világát ,
hold helyett napot küld s erőt ,mit ide szánt.
hinni a holnapban ,görcsös mozdulatokban ,
betyárként is helytállni emberi hangokban.
a szépet kergetni ,lepkeszárnyra ültetni ,
kócos sihedereknek méltó igét küldeni.
van még erőm?duzzad még a gát?
földem ideköt s lelkem a legszebb vár.
reitinger jolan - június 26 2009 19:42:00
Szépen csengő a szonetted és az Emberi hangod.
Örülök, hogy erre jártál.
Szeretettel Joli
sziszifusz - június 26 2009 21:20:43
Jó volt olvasni!
Jolival egyet értek.
Szeretettel: Szisz
Jampa - június 26 2009 22:11:26
Kop-kop!
Nagyon tetszett! Jampa/Aida
tenger - június 27 2009 11:56:17
Szia mimone!
csodálatos a versed! nagyon tetszett Szilárd
mimone - június 27 2009 16:01:16
sziasztok kedves barátaim!
milyen jó itt látni benneteket...és köszönöm,hogy nem feledkeztek meg rólam!
amint módomban áll,én sem rólatok!
Lyza - június 27 2009 18:41:35
Kedves Mimone!...Nagyon kifejező a versed!...Örülök, hogy ráakadtam erre az "Emberi hangra!"...Csodás szonett!...Elismerésem és számomra felülmúlhatatlan...Lyza