Ha e szerelem, mi bennem életre kelt,
Tűz, elevenen marja testem,
A láng égig ér, s azon túl is;
Ha óceán, végtelen horizont alá bukik
A Nap, hullámai kemény sziklákat vésnek,
Mindenhová a te nevedet örökítve meg.
Lelkem partján mindig újat faragnak,
Akárhányszor jutsz eszembe,
Így örök rabok maradnak,
S a part teleróva neveddel.
Ha szerelmünk a szél, sohasem lankadhat,
Körbe a világon nagy viharokat kavarva
Mindig jelen van, mindig veled van.
Ha csillag vagy lámpa fénye szerelmem,
Állandó világosság, mi beragyogja életed,
Velem nem tévedhetsz el, bárhová mész,
A Nap erejével mutatom az utat, ha sötét az éj,
Gondolatom a világ végére is elkísér.
