Ha hallgatásba térnek
menekülő szavak
mikor nincsen válasz
megkötözve remény-
virágom, bezárva a
szemem ne lásson
s fülem ne halljon,
felszippant a kétely
csillagtalan éjben
súrlódó világok
ütközetében nem
találom a fűz-kötelet
a tükröződő vízben,
álom-kötélen lóg
a tótündér múzsa;
megrabolt szavaim
elvitte hínáros tóba
elnémult nyelvekkel
hazugságba fojtott
síró sivár ének
elillanó képek,
alig hallható szó
éj alatt az alvadt
vér alatt zokogó
vérkönnyet nemző
hallgatva halódó
búcsúzó - múzsám
ha meghal a szó
meghalok én akkor.
rea - június 29 2009 13:30:41
Kedves Zsanna!
Ez gyönyörű!!!"menekülő szavak" Remek!
reitinger jolan - június 29 2009 14:51:31
Ha meg is hallna a szó, az érzés, a tekintet, az érintés még ott van.
Gratulálok versedhez.
Szeretettel Joli
BeYu - június 29 2009 19:15:56
Remélem nem hal meg a szó, bár minden könnyen múlandó!
Tetszett versed!
A vége elég nyomatékos képekkel lett "megfűszerezve"!
Peszmegne Baricz Agnes - június 29 2009 20:10:58
Kedves Zsanna!
Így ír egy költő, aki a szavak szerelmese. Szerelmes vallomásod magával ragadó. Élvezet volt olvasni. Gratulálok.
Szeretettel: Ági
heaven - június 29 2009 20:12:10
Nagyon tetszett. Gratulálok.
bZsanna - június 30 2009 10:48:45
Kedves rea, Jolika, BeYu. Ellenor, harmat és heaven, szvből köszönöm az olvasást s a dícsérő szavakat. kívánom, egyikünk elől se fusson el a szó; szeretettel, bZs
