Bőrömbe ivódik a fülledt éjjel nehéz levegője,
álomfoszlányok közt vergődik gondolatom,
hűvös takaróm érintése testemen borzongva lépdel,
megváltást remél most minden mozdulatom.
A hajnal érdes félhomálya - vagy képzeletem játszik,
kezem vándorútja során csak Téged keres,
párnád és takaród egyhangú magányossága
jelzi a reggelt, mindjárt ébredek.
.jpg)
