Rózsák között a jövődet láthatod,
Kék harmat mossa lelkedről a bánatot.
Rádborul csendben a csókos halk magány,
Csillagod rezgő fényében enyhítő sugár.
Kék harmat kimossa szemedből az álmot,
Ámor rózsa láncait, előtted eltiporva látod.
Lantod reszkető húrján dalol az ének,
Olvadó szíved forró csók hevével ébred.
Jégharmatú virágok szirmai olvad,
Illatuk tova szállnak holnap.
Sóhajba nem torkollik az éjjeli szó,
Tovatűnnek a gondok, ami jó.
Könnyáztatta fátyolod eldobva,
A jövődnek élhetsz újra.
BeYu - június 30 2009 11:28:03
Nagyon szép vers! Gratulálok!
Ki sem tudok emelni versedből semmit, mert annyira szép képek jönnek egymás után!
Bár egy helyen lehet elírtad, de lehet csak én látom így!
mimone - június 30 2009 16:03:50
csupa szív'vers....
