szomjazva rovom lépteim
mint aki sivatagba tévedt
verejtékben úszik a reggel
de jó, hogy felébredtem
kezemben remeg
a toll
nem tudja még
sírjon- e vagy ordítson
vagy csak
betűt véssen
a papíron
talán kottát
egy új dalhoz
szerelmest bánatost
netán himnuszt
nemzet vérző szívéhez
mitől a harangok
útra kelnének
átkot-e, vagy áldást
bűnösnek megbocsájtást
nem
szóljon e vers
tehozzád kedvesem
te ifjú göndör
tavasz szerelmem
tehozzád orgona illatú
rózsás kertjeidhez
zöld réten táncoló
gólya szívedhez
végtelen rónádhoz
hol megbújva az élet
susogó falombok közt
reggeltől estig zengik
dalos ajkú madaraid
az élet vidám muzsikáját
szóljon e vers
tehozzád kedvesem
te örök nyár
szerelmem tiéd
aranyló napsugár
forró kezeid között
barnára pörkölődik
a vasárnap délután
Balaton, Szoboszló
mennyi csinos lány
hullámok ölelése
gyönyör akár egy nász
egyszer tudom, eljön
hiába sóhajtok a mólón
magával visz
egy vöröslő alkony
