Szívem töri a láncot a vágyról,
Mikor a szemem érted lángol.
Merülök lelkemmel mosolyodba,
Szemed fényében felragyogva.
Láncunkat eldobva végre,
Érzést, vágyat, szerelmet védünk féltve.
Csend az úr, és a végtelen útja,
Szerelmünk győzött a szívünkben újra.
Múzsám vagy, ezen a földön,
Ezt forró csókkal, köszönöm.
Álomba ringatott a képzeleti erő,
Ez az érzés felemelő.
Szárnnyá változott éjjel a vágy,
Angyalok képében tovább szállt.
