Már eldobnám ezt a mocskos életet,
S bánom, hogy túléltem a kezdetet.
Eltipornak, bántanak, élvezik hogy szenvedek.
A végs? megoldás csak a penge lehet.
Hallom a Halál szólítását,
Megérint, belém hatol, s magával ránt.
Elegem van ebb?l a rothadt világból,
Elszáradt lelkem már csak a Temet?be való.
Ott rám Sötét Alakok várnak,
Gyertyával a kezükben fáradtan állnak.
Egyikük kezében véres kés van, felém nyújtja,
Rám néz, s remeg? kezembe adja.
Úgy érzem valami visszatart, de mégis elveszem,
A kést elveszett szívem elé teszem.
Szemem könnyes, mégsem tart vissza semmi,
Porba hullt testemet hagyják veszni.
denes - augusztus 26 2007 07:23:29
Hát, igen, ez legels? versnek nem semmi.Mondjuk a versnek nem mindig kell tükröznie a valóságot, így remélem akkor nem sok köze volt hozzá? A lelkiállapot az más. Lehetünk ilyen mélyen és összetörve hangulatilag, érzelmileg és akkor ilyen jön ki bel?lünk.Maga a technika jó.
Maryam - augusztus 26 2007 19:41:30
Húúúúha. Els? versnek nagyon üt?s. Ami egyb?l a szemembe ötlött, a mértani közepébe helyezett nagybet?s szavak: "Sötét Alakok". Sok mindent sejtet...
Maryam
Masquerader - augusztus 26 2007 22:32:09
[b]Igen... túl sokat.. Mindegy. :] [/b]
