Ha arra gondolok mit veszítettem
Nem jut eszembe semmi, mindent elfeledtem
S ha arra gondolok, hogy merre mehetek
Rájövök, hogy téged feltétel nélkül szeretlek
Sötétség, éjjel, megvilágított levelek
Szomorúan, sírva az úttesten heverek
Ha látod, hogy fáj, s felém halad egy autó
Ne te légy az életemet mentő gyorsan értem futó
De ahogy téged ismerlek, nem tudnád megállni
Hogy ne tudjál szeretni, ölelni, vigyázni
Ez annyira furcsa, hogy szeretsz
Hogy te ilyen drága lehetsz
Hogy miért is heverek én az úttesten
Szeretetre váró holttesten
Mikor úgy gondolom csak te segíthetsz rajtam
Erre előttem ezren sorba állnak, és én habár bágyadtan
De mosolygok, halált tagadó erővel
Nem menekülök, boldog vagyok, s nem fekszem az úttesten, ahol egy autó üt majd el
Maryam - július 02 2009 13:06:20
Érdekes, ahogy párhuzamot vonsz magad és egy levél között. Feltétel nélkül szeretni nem könnyű feladat, ha neked sikerült, szerencsés ember vagy.
