Kitépett sziromlevelek a feltámadt szélben,
Titkok erdelyébe suhannak tova,
Ahol fáradt arcodat. eső csókolja.
Örvénylő vonzódást, csillagfényt alkotva,
Az igaz szerelembe kibontakozva,
A lelked reményt gyűjtve,
Suttog a szélnek felhevülve.
Sápadt felhőkbe zárt szíved lélegezzen...
Hogy benne új remény születhessen....
Zúdul belőled, most már a szavak tengere,
Öreg Hold lesz, az égen a tanú, örökre.
