Nyugodt figyelésem bámulja a horizontot.
Napnyugta-Napkelte sorozata követi egymást.
Vágyam,gondolatom mind jobban szomjaz,
Miért nem figyeljük ketten szerelmem,a váltakozást?
Langyos melegével,hűsíti hajadat a szellő,
Simogatja hallásod visszhangzó zengése.
Szoritásunkból,csak figyeljük a tengert
Együtt a lelkünk...figyeltük hol a Napnak esése.
A partmente üres,a fellegek oly közzel,
Esőnek cseppjei,táncra perditenek minket.
Nen mertük pillanatát megálmodni,
Oly közzel kerültünk...egymás mellett.
Magassan voltunk,s a világ alattunk.
Kivilágított utcákon járva,megéltük a csodát,
A boldogságunk soha nem lett volna ilyen,
Ha nem kerestük volna együtt a két aranykarikát.
reitinger jolan - július 05 2009 09:37:59
Lelketek egy, repüljetek soká együtt ott a varázslatban.
Szeretettel Joli
gufi - július 05 2009 10:56:48
Kedves Elemér!
Megható kifinomul érzések, végig kísérik csodálatos versed.
Az összeötvözött két aranykarika,kisérje utatokat a végezetig.
üdv:gufi
BeYu - július 05 2009 14:03:37
Ugyanazt kívánom nektek, mint Gufi!
Nagyon szép vers!
