Hogy mondjam el, mit nem lehet?
Mi emészti és élteti lelkemet,
mi fojtogat és levegőt ad,
mi fájdalom és boldog dal.
Hogy mondjam el, mit nem szabad?
Szivem égig szárnyal, mégis rab.
Hogy mondjam el? Nincs rá szó.
Elmém óceánja most apró kis tó,
s ebben is elveszem, mint a ködben,
mely utam fedi, ha kereslek csöndben.
Nem talállak. Hol keresselek?
Neved titok. Miként nevezzelek?
Lényed bilincsben. Hát hogy szeresselek?
2005
gufi - július 07 2009 11:09:35
Kedves Theodora!
Mint eltévett gyenge vad ki keresi a fészket,
oly keserveses minden egyes sora versednek.
De mint a vad megtalálja fészkét és párját.
az ember előbb utóbb megtalálja boldogságát.
Azóta már te is biztos túl vagy a nehezén.
üdv:gufi
Kondrakati - július 07 2009 15:53:50
Ez a "dal"gyönyörű. Csodálatosan fogalmaztad meg az érzéseidet és fülemben ott szólt a dallam.
