Korán mentél el. Halálhíred
a széllel érkezett. Betegség vitt el-, tán
írígységed kerekedett fölül - sajnáltad
a Világtól- szerteágazó tudásod?
Te keserű humorú, bennem
máig élő Drága Lény! Jövendölésedre
egy emberöltőt vártam. Szemérmem
vissza-fordítja a szót: mi ketten
tudjuk a valót...Szavaidat egy életen át
vonszoltam magammal... hittem benne
mert hinni akartam! - Máglyát építek Neked'
-a füsttel üzenem; kitartott a hitem!
Az írás gyönyörűségéhez azon a hídon
át jutottam, amit, akkor szavakból
ácsoltál nekem
Torma Zsuzsanna - július 07 2009 12:11:58
Kedves Éva!
Nagyon kedves, megható visszaemlékezés egy olyan emberre, aki a hitet elhintette Benned, hogy az írás gyönyörűség. Én is ezt vallom.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
gufi - július 07 2009 12:26:57
Kedves Éva!
Megható e megtisztelő emlékezet,
Bőlcs tanítód volt kit megidéz versed.
Az elvetett magvak, mit termő talajba ültetett,
egy emberöltő múltán gyömölcsbe érlődtek.
Te is ültetgetted a kicsiny magvakad,
mellyekből egykoron dúslombú növény fakad,
a természet körforgása soha meg nem áll,
nem tud néki véget vetni a szomorú halál.
üdv:gufi
bozoeva - július 07 2009 16:37:00
Igen Zsuzsanna!
Ez így történt.
Köszönve hozzászólásodat, SZÉP DÉLUTÁNT - Neked!
Szeretettel:bé.
bozoeva - július 07 2009 16:41:28
Kedves Gufi!
Én csak néhány évig tanítottam együtt Nándival.
Nagyszerű Irodalmár volt!
A részvét és a Tisztelet
íratta meg velem - versemet!
(2007-ben)
