|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
V-06
A SZIVÁRVÁNY PÁVA
VERSES MESÉJE
Madárka repülne tova,
de a csiriz fogva tartja,
mit kikentek az oszlopra.
Hiába emelkedik szárnya,
bizony irritálja.
Hosszú nyakát megfeszítve
libben az éj a szép fenség.
Majd eljő az én időm még
-gondolja.
Felvette hálóruháját az est
és mesét néz.
A szomszéd faluból
idesereglett harkály koma
is aluszik már a fán, már
senkit sem háborgatván.
Tarka kislányruhás tavasz.
Vidáman száll az esti
félhomályban a pernye-
A kandallóba apa gyújtott be.
Alszik a krokodil is éppen,
madár-ebédről álmodik tán,
szája tátván.
Álmában nagyot harapván.
Kukurikú-így a kakas,
szemétdomtetőn kikandikál.
Virágos réten hallatszik
a dallama éppen.
Teli a gyomra, az bizony lehúzza.
Nem épp az ifjúkora már,
Megkopott csőre nagy lármát csinál.
Mi mindent összeborzolt a tél,
hóbuckák alatt.
Most virág nyílik romhalmazon,
nektárért jött a bátor vándor,
Szivárvány hajnalon.
Csiga útja girbegurba,
erdőszélen, levélkéken
átsuhan az álom.
Ő is alszik éppen
csillagok tüzében,
Holdnak fényében,
árokpart tövében.
Manók repkednek,
szentjánosbogarak
szárnya világít a sötétben.
Levágott fű illata száll.
Már alig madár,
inkább lepke száll,
Szinte észrevétlen ,
de véget ér a nyár.
Jégcsapok jönnek.
Jobban örülünk az esőnek.
Szitakötők röpködnek.
Krokodil vidáman integet:
Itt a kikelet.
Mint madár a fészkén,
végre hazatalál az álom is már.
Mint madár szárnya fiókáira,
úgy borul az est szárnya le
a tóra, mezőre, erdőre.
Kis ház kéménye bátran füstöl.
Mint madár a fészkén,
végre hazatalál az álom is már.
A nappal már messze jár.
Sok utat bejárt girbegurba
faluszélen patak vizében
nézi magát a nyári álomkép éppen.
Szárnya suhan,
vígan ural,
szivárványszínével,
Napkacagás-sugarával
lenéz téged az éjjel
szép madara éppen.
Lekésted a produkciót,
alszik már a páva,
csodaszép ruhája,
kiterítve várja a hajnalt.
Hajnalpír kél,
ha tavasz jő,
épp csak a szárnyát
rebegteti ő ,máris
száz a kérő.
Mezőszélen impozáns tér,
templom dallama száll feléd,
mint lusta kérő nyúlik a nyár
a nagy madár.
Félő mégis egyedül marad ő,
hiába száz a kérő,
de hát mindhez túl szép ő.
Páva alszik ám lám
a dinoszauruszok
levél-nyomában.
Mindent betakar a hajnal.
Hattyú Hajnal
frissen kel a Nappal,
És mindenkit
megvígasztal.
Gondolkodik
az okos cinege nagyon,
Miből lenne a nagy vagyon,
melynek csudájára
járnának hetedhét országon,
és odafigyelnének a barátok.
Dacos, dölyfös madárka,
nincs párja a határba.
Itt van már a viziló,
nem kell néki vizi-ól.
Inkább büszkén lépked a partra,
ha a mama is így akarta.
A páva a kismadárral,
megható jelenet-
Biztos egy magot elemelt.
A hőscincér
pár nélkül
mit sem ér.
Fa tövében Béka
Borbála vacog
éppen,
sállal a nyakában.
Csip-csirip-
mondja a kismadár
Majd tovaszáll. |
|
|
- július 07 2009 11:59:22
Sok szép hasonlat és megszemélyesítés tarkítja ezt a verses mesét.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- július 08 2009 18:44:58
A verses mese aranyos lett, az álatok mind megelevenedtek.
üdv:gufi |
- augusztus 08 2009 08:05:30
Ez nem mese, hiszen nincs az eseményeknek határozott, logikus sorrendje, hanem inkább csak "mesecsírák" sorozata. Nem is a páva meséje, ahogy a cím ígéri, hiszen a páva később szereplőként jelenik meg. Viszont, ha a páváról szólna a mese, akkor a cím, mondjuk: Mese a szivárvány páváról -lenne. Sajnos a cím, bárhogy is fogalmaznánk külön életet él a verstől.
Izgalmasan indul, aztán teljesen kaotikussá, csapongóvá, helyenként mesterkéltté válik.
Egy-egy részlete kiváló. Érdemes továbbgondolni és átírni. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. július 04. péntek,
Ulrik napja van.
Holnap Sarolta, Emese napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
