|
 Vendég: 109
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Észvesztő viharban csak úgy száguld a szél,
Az eső elmossa léted, már semmit sem érsz.
A villám eszedbe juttatja az elmélyült szitkokat,
Továbbroncsolja lelked ez a rideg, csípős hangulat.
Elnézed, amint mindent elfúj a szél,
A hangos sikolyokat, melyek azt mondják: „Segítség!”
Nem nagyon törődsz vele, csak nézel a semmibe,
Tudod kinek a hibája, így küzdeni sincs értelme.
Egy éles kacaj társul a kiáltások mellé,
Ettől megrettensz, ez a hang a sátáné.
Fel is tűnik vörösre festett szárnyakkal,
A helyes arcra nézel, tömör utálattal.
Arcán már látható átkozott vigyora,
Szemében ég a tűz, nem is figyelsz másra.
Behálózott ez a démon már a kezdetektől fogva,
De neki nincs szüksége egy gyenge halandóra.
Egy szemvillanás alatt előtted terem,
Beszélnél, de csókjával csendre int lelkesen.
Majd válaszol, a ki nem mondott szókra:
„Én leszek a veszted” majd tovább állva ott hagy.
A vihar után elmerülsz a felmerülő tekintetben,
Arra gondolsz, gyűlölöd, hisz pont ő az, ki megvet.
De sajnos igaz, mert hiába van még időd,
A te végzeted a sátán csókjával kezdődött. |
|
|
- július 08 2009 13:35:54
Kedves Alexa!
A Sátán csókja nem a biztos végzet,
Rajta kívűl még másik sátán is jöhet.
Elmúlik a vihar és jön a néma csend,
valahol messze, már az új megjelent.
Nagyon jól megírtad, ez mindenkinek áll.
üdv:gufi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
