|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
P-04
Hurrá nyaralunk!
Ragyogó napsütés, rekkenő hőség, az aszfalton akár tojást is lehetne sütni, az iskola parkolójában várakozó autóbuszok, mellette gyülekező diákok cseverésznek. A tanév utolsó hete van, a nebulók már alig várják az utolsó tanítási napot, bár jelenleg a kirándulás köti le minden gondolatukat. Mert a hosszú nyári szünet előtt három napra kiszakadnak napi rutinjukból, a tanulásból, maguk mögött hagyják a tankönyveket, a leckefüzetet, a feleléseket, dolgozatírást, a tananyagot folyton számon kérő tanárokat. Most csak a baráti társaság számít, a táskák mélyén lapuló szendvics, csokoládé, üdítő, mert ilyenkor meg lehet enni,inni, azt is, amit egyébként tiltanak a szülők. De a kirándulás az más. Ez esetben anyu és apu is belátja, néhány nap „bűnözés” még nem jelenti a világ végét. És miközben eltüntetnek pár szelet csokoládét, felbontanak néhány zacskó chipset, már az estét, a bulit, a szalonnasütést tervezik.
Amint mindenki megérkezik felszállnak a buszokra és a járművek kikanyarodnak a parkolóból. Az egyik buszon valahonnan előkerül egy szájharmonika, felcsendül egy tinédzser leányzó tiszta ám még gyermeki hangja, a többiek pisszenés nélkül hallgatják. Amikor befejezi az éneklést, társai repetát követelnek, aztán ők is a „kis dalos pacsirtával” kicsit hamisan, de lelkesen együtt fújják a jól ismert nótát. Sajtkukac módjára izegnek, mozognak a fiúk, autós magazint nézegetnek, a lányok összebújva sugdolóznak, nevetgélnek. Az előzetes tervek szerint délben érkeznek meg úticéljuk végállomására, de menet közben az egyik csoport busza megelőzi a legelöl haladót, dudájával bajt jelez, és az egész kirándulókonvoj megáll. Hamar kiderül, az egyik busz lerobbant, kell egy kis idő, míg újra el tudnak indulni. Ám de semmi gond, a közelben van egy útszéli presszó, addig ott lehet inni valami jó hideg üdítőt, és a diákok még örülnek is, hogy kimozdulhatnak a busz zárt teréből,a fullasztó melegből. Libasorban egymást csipkedve, lökdösve, nevetve araszolnak lefelé, hogy megrohamozzák az útszéli bodegát, és a nyilvános mosdót. Kiderítik, van idejük, így egy kicsit hosszabb sétára merészkednek a környéken, de nincs más látnivaló csak az erdő, a fák, viszont friss, tiszta a levegő, madarak csivitelnek mindenfelé. Ahogy továbbmehetnek kiürül a környék, a buszok porfelhőt hagyva maguk után folytatják útjukat. Napközben még legalább 4-szer kell megállniuk ugyanazon okból, mert az egyik busz, természetesen mindig ugyanaz az egy lerobbant. És ekkor már nemcsak fáradtak, de ebből kifolyólag nyűgösek is a fiatal emberpalánták, alig várják, hogy végre megérkezzenek kirándulóhelyükre. És a várt déli érkezésből végül este lesz. Ahogy lesorjáznak a járművekről már semmi más vágyuk nincs, csak egy meleg vacsora , és egy jó fürdés, mert a melegben már ragadnak az izzadságtól, portól, piszoktól. A vacsorát követően viszont teli hassal másképp látják a világot, és amikor futótűzként terjed a hír, éjszakai túrát szervez az egyik felügyelő tanár az erdőbe, egymástól érdeklődik apraja, nagyja, majd csapatostól mennek jelentkezni, hogy részt vegyenek a programon. Ahogy besötétedik, neki is indulnak zseblámpákkal felszerelkezve és talán ennek köszönhetően éhes, döngicsélő szúnyogok lepik el a társaságot. A fiúk ezért morogva követelik , kapcsolják ki a lámpákat a lányok , mert kis időn belül hozzászokik szemük a sötétséghez. Majd valahonnan visítás hallatszik, pedig semmi más nem történik, csak egy lány botlik meg egy kőben és esik el. Továbbmenve elérkezik a pusmogó, nevetgélő társaság egy kőből készült kör alakú építményhez, amelyben mint megtudják, végig fognak menni. Ám alig tesznek meg pár métert, a sor eleje máris fújol, olyan átható büdös szag csapja meg orrukat. A kirándulócsapat vége is hallja a méltatlankodó hangokat, de hogy miért, azt csak akkor tudják meg, amikor ugyanazokat a métereket róják, mint előttük haladó társaik.
És hogy mi az oka az orrfacsaró szagnak, másnap utánajárnak néhányan. Amint tudatják felfedezésüket a többiekkel van akit az ájulás környékez, van aki nem bírja abbahagyni a nevetést, mert mint megtudják oly sokan, előző éjjel ők bizony végigtúrázták a környék szennyvízárkát. De a nappal is tartogat még további meglepetéseket, amikor meglátogatják a Csillagvizsgálót, előadást hallhatnak a csillagokról, ufókról, az univerzum titkairól. Aztán hajóra szállva ringatóznak a vízen, megcsodálhatják a környéket, mialatt vízijárművük lassan, de biztosan halad előre felkorbácsolva a vizet, tarajos hullámokat csapva a part menti kőlépcsőnek. Célállomás egy hegy tetején egy tekintélyt parancsoló várral, ahova nincs mese menni kell, tudják meg a nebulók. Ekkor kezdődik a tanácskozás, mivel, hogyan. A vezetők döntenek, van aki buszt bérelve viszi csapatát, van aki gyalog. A diákok meg méltatlankodnak, hisz őket senki sem kérdezte, mert akinek gyalog kell menni, busszal menne, mert az kényelmesebb. A másik társaság viszont inkább választaná a gyalogtúrát. De csak addig, míg odafent nem találkoznak, és azt nem látják, milyen kimerülten, kifulladva érkeznek a sétálócsapat tagjai. Akik közül többen hangot adnak nemtetszésüknek, hogy mennyire meredek volt az út, hogy többen megcsúsztak, meg kellett állni pihenni. Sérelmük viszont csak addig tart, míg meg nem kapják két gömbös jéghideg fagyijukat, hogy pillanatokon belül eltüntessék azt. Majd szétnéznek fent,a vár környékén, aztán indulnak vissza. Az út lefelé még meredekebbnek tűnik, lépésben araszolnak, és amikor némelyik fiatal megcsúszik, felhördülnek a közelében lévők, majd azt látva nincs baj, máris vidám nevetés csattan. De a föld a kora reggeli esőtől még vizes, amire lehullott pár falevél, és ez bőven elég ahhoz, hogy egy kisebb balesetet és riadalmat okozzon, amikor az egyik diák megcsúszva zuhanó mélyrepülésbe kezd lefelé. Hiába kapnának utána páran, már késő. Kezéből eldobva a vizes palackot próbálja magát lefékezni, ennek ellenére még gyorsabban száguld a meredek ösvényen lefelé, néhányan riadtan ugranak el előle. Még egy útjába akadó kidőlt vastag fatörzs sem állít rajta semmit, lazán átugorva pucol tovább, mint egy gyorsulási verseny résztvevője. Aztán megbotlik egy kiálló faágban, földre zuhanva gurul még pár métert, majd megáll. Kezét és lábát apró horzsolások borítják, de ez érdekli a legkevésbé, amikor szétnézve lesepri magáról a rátapadt faleveleket. Mert örül, hogy ennyivel is megúszta, de egy jó méterrel lentebb már kemény, hegyes sziklák merednek az ég felé, és ha odáig zuhan esélye sincs a túlélésre. Így viszont összeszedve magát feláll és továbbmegy.
Az étteremben, ahol az ebédet kapja a társaság, két bicebóca ül egymás mellett, vígan kanalazzák befelé a forró levest, miközben azt tárgyalják immár nevetve, melyikük hogy sérült.
Estefelé pedig fáradtan indulnak vissza a csapatok a hajóhoz, már alig várják, hogy pihenhessenek kicsit, és akad, aki szundít is egyet menetközben. A táborba visszaérve hideg vacsora várja a kirándulókat, és utolsó ott töltött este, éjszaka lévén hajnalig tartó buli a közeli tisztáson. De hogy véletlenül se teljen unalmasan az este,a fiúk akcióznak valamit. Nem is sikertelenül, mert pár pillanattal később visítás hallatszik a sötétben, néhány leányzó hanyatt-homlok menekül kifelé a közeli vendégházból. A kiskamaszok egyike nevetve megy utánuk, kezében siklót tart, és ezzel még kint a szabadban is riadalmat okoz.
A hajnali ágyba zuhanás és néhány óra alvás után persze nem szívesen kelnek reggel, szívük szerint aludnának akár délig is, de nem lehet. Kelni kell, mosdani, öltözni, menni reggelizni. Majd ugyanaz az idegőrlő bosszankodás hazafelé: az egyik busz nem jó, folyton lerobban, be kell várni. De amikor este hazaérnek, úgy érzik a közösen töltött napokért, kalandokért megérte még ez a kis bosszankodás is..
|
|
|
- augusztus 08 2009 14:56:19
Jó lett volna megtudni, merre jártatok. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. július 04. péntek,
Ulrik napja van.
Holnap Sarolta, Emese napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
