|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Néha, ahogy most is, boldogság a magány
A saját közeg, a szerettek, a puha ágy
Puha párna, mit agyon zokogtam
Mert fáj, de nem lehet tudni miért futottam
Szembesültünk egymással,
Most pedig bezárkóztam önmagammal
Abba a sötét szobába, amiben önmagam lehetek
Átjárja a zene, a művészet, s az emberek, kiket szeretek,
Körbenézek, s furcsamód, eltölt egy érdekes öröm
Nincs jókedvem, nem nevetek, de abban pillanatban tudom ki vagyok, és ezt
megköszönöm
Ezért jó bezárkóznom, ezért jó itt lennem,
Mert többször érzem hogy tudom ki vagyok, és ezt az érzést mostanában a legjobban szeretem
Annyi mindent elmondanék, mesélnék megállás nélkül,
De fáj, és a boldogság mostanában bennem mélyen ül,
Persze hazudok, hogy jól vagyok
Még önmagamnak is hazudok,
Azóta nem értem magam, furcsa kimondani
Egy kívánság, egyetlen egy van csak: önmagam visszaakarom kapni |
|
|
- július 10 2009 09:15:53
Kedves Saliowswan.
Különös kettősség hatja át a versed.
Mint repekedő méh, kikeresi a mézet.
A szavakhoz képest mélyebbek benne az érzések.
Egyszer, hidd el! Mindenki megtalálja önmagát és anektár édes izét felismeri, még akkor is ha késve.
Szeretettelgratulálok:marica |
- július 10 2009 09:43:06
Nekem is az az érzésem támadt, hogy nagyon sok mindent szeretnél elmondani, ezért is lett olyan terjedelmes a versformád.
Kissé kuszák helyenként a gondolataid, de egyszerre érzem a befelefordulást és a kitárulkozni akarást. |
- július 10 2009 10:46:07
Kedves Swan!
Szívből kívánom mielőbb találd meg önmagad.
Ha nincs külső segítség az még nehezít a helyzeten,
ezért ne zárkózz be, mert a magány felőröl teljesen.
üdv:gufi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
