mélykék tó az életünk
mint színes csónakok
üresen ringunk s várjuk
hogy valaki kezünkbe adja
az evezőlapátot
gyere velem barátom
most árnyékot vet az est
kössünk ki egymáshoz
vitorlám hosszú hajam
a szélben csillog
legyél a partom
s én ráfestem egy falevélre arcod
kötetembe lepréselem
mint gyermekkoromban környezetórára
hogy együtt sárguljunk majd el
kikötők árnyai a túlparton
mint égről a csillagok
hullámzanak a fénytörésben
kell ez a giccsszerelem
rád fonom titkaim hálóját
lila fátylammal betakarlak
szívem
arany fényű sugarai
szemeidben tükröződnek
akár ezüstösen bucskázó halfejek
a vízen
elindul csónakunk
öregszem talán
egyre inkább így gondolom
hisz annyi szépséget firkálok
a tóparton nyárfa
szívünkbe hajlik ága
kizöldül mint szerelmünk
népdalos csodája