Zombai tó, hivogató,
Szenvedélyesen csábító.
Partja mellett állva,
Végs? nyugalomra várva.
Nyáron melegséget nyújt,
télen magányával magához húz.
Keser? lelkemet szaggatja,
H?vös kezét arcomhoz szorítja.
Rothadó b?z ami körülvesz,
Elém csak egy véres pengét tesz.
Bármerre nézek, szenvedést látok,
Rád csak egy röpke percet szánok.
Méregdús fogait belém mártja,
A végelgyengülésemet várja.
Könnyeket ontani nem merek,
félnék hogy csak jobban szenvedek.
Utolsó reményem is elszállt,
Tudatosult bennem a megoldás,
Látom a végzetet:
denes - augusztus 27 2007 04:06:03
A magány, az elkeseredés rossz gondolatokat szül.Feloldani nehéz, néha egyedül nem is képes rá az ember.
A tó, mint jelképe e súlyos gondolatoknak, nálad is a megoldás egyik eszközeként szerepel.
