Amikor hajnalok hajnalán
naponta ébreszti fel testem
fájdalmával a tudatom
s beszűkült ereimben
lüktetve rohan tova
dobhártyámon tüntetve a vér,
székemen ülve boldogan
nézem ahogy mozgatja lelked
formáját az ágyon az álom
és édes szagok képzete
után ébred ölemben buján
ifjonti hévvel a fakuló vágy,
akkor döbbenek félve reá,
szerelmem kíván múltamból már!
Csacsog ritmusába forrva a szó,
mozgó képekben festve meg
hogy még mindig csak szeretlek!
S hiába telik reám
öregedve a rohanó idő
s hiába követeli
mohón anyagomat a halál,
mint szép versekben a költő;
szívemben fogom a szíved
utolsó édes dobbanásukig.
winston - július 10 2009 20:04:25
nagyon szép elejétől a végéig
gufi - július 10 2009 20:24:42
Kedves Mihály!
Ez csodálatosan szép. Átöleli a múltat, jelent és a jövőt,
megható szeretettel.
üdv:gufi
piedone - július 11 2009 08:52:59
Kedves Mihály!
Az igaz érzéseket még a halál sem ölheti ki!
Gyönyörű versedben ezt mesterien ecsetelted.
Nagyon jól átadja a hangulatot,gratulálok!
Üdvözletteliedone.
Nagyerdessy - július 11 2009 10:50:36
Elgondolkodtam azon, hogy olvasottságszámlálóm (mert olvasottságot takar ugye?) alacsonyságának mi a lehetséges oka. Vagy nem jól írok, vagy nem kell az olvasó igényének. És ezért bennem van a hiba.
Más.
Köszönöm, hogy írásommal örömet tudtam szerezni Néktek. És ezt ki is fejeztétek; Mihály
ZETA - július 11 2009 15:34:33
Kedves Mihály nagyon tetszik ez a versed, jó olvasni. Gratulálok! Üdvözlettel: ZETA
reitinger jolan - július 12 2009 10:40:27
A kérdést, amit magadnak teszel fel, ne önmagadban keresd, hisz írásaid egyéniek.
Mint mindent, meg kell tanulni jól verset olvasni.
iedone.
