|
 Vendég: 64
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Polly
Polly szerette a sötét helyeket,
Ahol nyugodtan egyedül lehetett,
Ahol hangosan nyöghetett, sírhatott,
Ahol örökké fekhetett, írhatott.
Magas hegyeken nézhette az eget,
Néha azt érezte, bármit megtehet,
Polly, aki csendben ült és hallgatott,
Most már nem hallgatják ?t az angyalok.
Polly lelke gyakran messze szállt,
De békére sohasem talált,
Fekhetett füstben, ázhatott vérben,
Folyton csak hullócsillag volt az égen.
Öreg várakban fekhetett ágyakon,
Elmentek vele emberek vágyakon,
Polly, aki mindenbe belement,
? már sohasem lehet eleven.
Polly, aki lassan mocskos lett,
Hajdan angyalszárny, most szarva lett.
Fetreng a mocsokban, s hullajtja könnyeit,
Lelkét soha senki már meg nem ölheti.
S most fekszik fent a hegyen,
Mindent ben? a selyem,
S mégis mindene sebes,
Zúzódás zúzódást terem.
Polly, aki egyedül fekszik,
Aki folyton zuhan és esik,
-Szegény olyan magányos, ne öljük meg inkább?
Vagy suttogjunk el érte egy hosszú, szép imát?-
Minden csillag rajta kacag,
Eladta mindenét, balga,
Polly, aki fert?zött és beteg,
Léptének nyomában járvány terem. |
|
|
- augusztus 27 2007 04:17:37
Nekem olyan, mintha e vers áttételesen végig önmagadról szólna, a keser?ségr?l, a kiszolgáltatottságról, a pusztulásról. |
- augusztus 27 2007 04:41:27
Megvallom, néha tényleg attól félek, hogy úgy végzem, mint Polly... |
- augusztus 27 2007 13:22:50
Tényleg szomorkás a vers,de nekem ett?l függetlenül nagyon tetszik
Heni. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
