Napkorong

Az Urál vetette árnyékát a tájra,
hol a magyarság szent bölcs?je állt,
sámán dobok hangja bújt az éjszakába
révült ritmus szellemvilágba szállt.

Az éj fekete papírján ezüst pecsét
a telihold korongja ragyogott,
csillagfénnyel írta örök szerz?dését
az él?lény s ki az égben lakott.

A legel?t, szül?földet s az ?shazát
egy nap mind-mind maguk mögött hagyva,
lovak cipelték harcos népünk otthonát,
cserélték tóéletük, folyóra.

A nemzedékek hosszú századokon át
vándorok hazátlan létét élték,
sorsára hagyva Etelközt, Levédiát
egy új haza dús földjét remélték.

Kárpátok íve ölelte mez?k, folyók
ez lett a hely, hol szép honra leltek,
vérb?l vértestvérek földet kioszthatók,
vezérek s tisztelt nagyurak lettek.

Majd a sámán dobokra rátört a végzet
az égig ér? fa földre zuhant,
a hitvilág kereszt árnyékában égett,
de hamujában új vallás fogant.

A fejedelmi cím, királyiba váltott
a testvér h? szolga székébe ült,
s volt, hogy a hatalomért kardot kirántott,
s a penge testvér szívébe merült.

Bajban, vészben, szörny? háborúkban mégis
vált vállvetve egymásba karolva,
védtük hazánkat, ha leszakadt az ég is
fiaink életét elsodorva.

- Elmúlt azóta ezer év, megannyi lét
dúlta földünk, tatár, török, német,
büszke hazánkat Trianon szabdalta szét,
de sok magyar idegenbe ébredt!

És mivé lettünk, hisz magyar magyarra tör,
vezéreinknek szerz?d? vére,
hatalomért, pénzért öl? kegyetlen t?r,
lyukas garas sincs becsületére.

Míg a huszonegyedik századhoz értünk
kincseink az úton odavesztek
üres lett zsebünk, sivár sóvárgó lelkünk
a vezérek veszett rókák lettek.

Ránk terül? ábránd a demokrácia,
mit hasztalan egyre csak kergetünk,
becsület kell csak s az igazságnak szava,
mire adhatunk és építhetünk.

Kárpátok árnyékát festi már hajnal
hol az ököl tenyérré csendesül,
egymáshoz lép ajkán a nemzeti dallal
a nép, s végre MAGYARRÁ egyesül.

Hozzászólások

denes - augusztus 27 2007 04:24:22
Szép történelmi áttekintést kaptunk a múltról, mely átvezetve napjainkra társadalmi bírálatot, de egy jobb jöv? reményét is magában hordozza.

Henkee - augusztus 27 2007 13:28:56
Hát ez fantasztikus.
Igazi történelmi vers,én pedig kifejezetten szeretem az olyan verseket,amikben felelevenítik a régi,dics? Magyarországot.
Sajnos ez már elmúlt,de mindent meg kell tennünk azért,hogy a "magyar" szót majdan tisztelettel és csodálattal említsék.

janus - augusztus 27 2007 20:15:39
Sziasztok!

Nagyon Köszönöm