Mikor odalottyant a fekete leves árva cseppje...
Mikor a könnyek beléülnek orcád ráncos gödreibe...
Életmadár szárnya csattogva susog,s tovaszáll
Koldul kérőn életed.....az utca kövezetén...
Előttem....elferdült,részeg lámpa áll....
A házfalon lecsorog a tompa fájdalom...
Könyörög a köd...kulcsol...reszkető megfáradt karodon..
Határozatlan színű a paca....belemar szívharangomba...
Megkondítanám...ha...meg is hallanád.....
Reszket a hang.....a szél lopja....érző dallamát....
..................................................................duma.....
duma - július 11 2009 17:02:23
Kedves Magdi!Köszönöm....szeretettel...duma...
gufi - július 11 2009 19:04:20
Kedves Duma!
Nagy szomorúságot hordoz versed, a harang hangja kéri a figyelmet. Fájdalmas nyelve bús nótát kongat, de azért remélem,
vidám lesz a holnap. Bízom benne nagyon.
üdv:gufi
duma - július 11 2009 19:46:33
Kedves Gufi!Köszönöm...bízom benne.....üdv.duma...
reitinger jolan - július 12 2009 10:22:05
Ez egy nagy paca, mint tintafolt a fehér terítőn... kitörölhetetlen.
Szeretettel Joli
