Milyen szép forma,
Ahogy megjelenik a gondolat,
És örök emlék marad,
Egy ember szava,
Őrizve lesz a szívben,
Akiből az ihleted meríted.
Bármiről szólhat, az már szép,
Ahogy meg van fogalmazva a kép,
A gesztus a fontos,
A levél bármit is mondott,
Legalább papír formát öltött,
A szívéből egy darabot kiöntött.
Becsülni kéne az embert,
Aki szerénységből eléd állni nem mert,
Hanem csak várja a választ,
Amit a szíve kitalálhat,
Reménykedik ameddig csak lehet,
És megtenne érte mindent.
gufi - július 13 2009 13:23:43
Kedves Edgar!
A levél mi a kedevsnek íródik,
az gyönygyszem marad mindig.
Annak aki szerényen megírta a sorokat,
ezért becsülhetné az akinek szánták azokat.
üdv:gufi
Maryam - július 14 2009 13:52:13
Milyen igaz gondolatok...átérzem...
