Szólt a harang, mélyen zengett,
Esős gyászszertartást jelzett.
A gyászmenet csendben vonult,
A sok könnycsepp mind némán hullt.
Két magas gyászgyertya égett
A koporsó feje felett,
A lábánál szent feszület,
Gyászkoszorú-gyülekezet.
Az eső csak tovább hullott.
A koporsófán kopogott,
A halk gyászima szárnyra kélt,
A körül, ki eleddig élt,
S oly hirtelen eltávozott,
Hogy még el sem búcsúzhatott.
A koporsót leengedték,
Hideg földdel elföldelték,
A gyászolók hazamentek,
Csendes halotti tort ültek.
S az eső megállt e percben,
Ott, a hegyi temetőben.
