Itt alszol mellettem, hallom szuszogásod.
Itt fekszel az ágyon, s én ?rzöm álmod.
Rögtön tudom, ha rosszat álmodsz,
morogsz, rúgkapálsz, akkor is harcolsz.
Ám, ha nyugodt az álmod,
kisimul minden kis ráncod.
Elnyújtózik tested,
elfoglalod helyed,
mely egyben az én helyem,
s, én a székb?l nézem.
Figyelem álmodat,
pihen?, szép arcodat,
nézem alakod,
melyet Rubensire alkotott,
a természet.
Melyet oly szívesen nézek,
és érintek.
Ébren, s, ha alszol is,
mindent megtennék érted.
Mert éjjel - nappal
szeretlek téged.
