Felejtsd el a világot, mit ismerni vélsz,
Feledd az ismert környezetet, miben élsz,
Hazugság, minden kagylóhéj-illúzió.
Hazudnak, kik azt mondják, tudják, mi rossz, jó.
Az egyén tudja, szüksége mire éhes,
Más csak tudni véli, másnak mi szükséges.
Így él az ember, a világ; önzőn, bután,
Ostoba hitben, hogy dönthet más világán,
Törődik magával, s csak látszat-törődik
A többivel. Délibábunk ennek tűnik.
Mi az igazság? Kérdezd meg magad. Önzés.
Önös érdekre való gyilkos törekvés.
Mi, emberek, csak önmagunkat ápoljuk,
A mást – görbe tükörben öncélra fogjuk.
Felejtsd el az ismert, törődő világot:
A haszon él – a többi eleve halott.
