Emlékszel még
a nyári délutánra,
mikor megleltük
ezt a kispadot?
Mikor a szívünk
sarkig volt kitárva,
és egy bárányfelhő
az égen ballagott.
Kék volt az ég
míg itt ültünk mi ketten,
erzsébet-kerti
kis platán alatt.
Én emlékszem még,
oly’ szerelmes lettem,
hogy ki sem hevertem
a negyven év alatt.
A kis platán
mára nagy fává érett,
emlékeimet
még ma sem hagyom.
Látod, hogy milyen
rövid ez az élet?
Őszen üldögélek,
most itt a kispadon.
gufi - július 16 2009 18:23:17
Kedves Laci!
Versed és mondanivalód valami csodálatos érzést közöl.
Negyven év boldogsága a sorokból kristályként tündököl.
üdv:gufi
Jampa - július 17 2009 07:00:52
Kop-kop!
Kis pad, platán, 40 év - jaj, de szép! Duplázd, triplázd boldogan! Jampa
rea - július 17 2009 11:59:35
Kedves László!
Csodálatos!!!!!!
Szeretettel:Rea
bZsanna - július 17 2009 13:32:06
Nagyon szép emlékezés ez a vers, mely a hűségről is tanúskodik...Gratulálok
geisz laszlo - július 21 2009 23:25:59
Köszönöm kedves Scarlett!
Szeretettel: Laci
geisz laszlo - július 30 2009 00:25:54
Tudom, hogy ezt senki sem fogja elhinni!
Kisdiákként olvastam, tanultam, Vajda János: "Húsz év múlva", és "Harminc év után" című művét.
Az akkori ötletem eredménye, hogy évtizedekkel később , most megírtam: "Negyven év múltán" című versemet!
Jampa
