Már nem fáj a szív, pedig az örökös magány veszi körül.
Már nem fájnak az érzések, mik csak úgy éledeznek.
Foglalkoztatni sem foglalkoztat az a dallam, mi egykoron íródott,
mert az sosem nekem szólt.
Igazából még nem is kaptam semmit sem
Sem csokrot, sem egy szál virágot.
Csókolni sem csókolták még ajkaimat.
Mit is mondhatnék így a szerelemről?
Most hazudjam azt, hogy felemel és a mennyekbe reptet,
vagy épp hogy örökké tart?
Nem, én ezekről nem nyilatkozhatok.
Viszont a magányról annál többet tudok.
Szomorú tény ez talán, és igaz.
Egyszer eljön a herceg, aki nekem teremtetett csak hinni tudnék benne…
Igazából már azt sem tudok.
rea - július 18 2009 11:56:26
Kedves Eve!
Hinni kell benne!!!!Különben mi értelme lenne reggel felkelni és élni!!!!????Remélem a verssel kiírtad magadból-és eltűnt-ezt az érzést!
Szeretettel:Rea
gufi - július 18 2009 15:07:03
Kedves Eve!
Pedig a herceg létezik, mikor nem is várod egyszer csak megjelenik. Meglásd más szemmel nézed a világot,
kapsz nem egy szálat, de csokor számra virágot.
üdv:gufi
nagygabi - július 19 2009 01:52:54
Kedves Eve!
Ne add fel
Versed szép lett., ha kicsit szomorú is.
Szeretettel:nagygabi
Metallica - július 19 2009 06:34:43
Magányos versed kicsit elkeserített kedves Eve. Hinni kell abban, hogy egyszer eljön a szerelem és érezni fogod az ízét. Így virtuálisan küldök neked egy csokor sárga rózsát, a remény szimbólumát. Már virágot kaptál, most már csak a herceg van soron.
Sose add fel a reményt!
Szeretettel: István.
Eve - július 19 2009 21:57:52
Köszönöm a hozzászólásaitokat!Tudom hogy a remény hal meg utoljára és hogy nem szabad feladni!Köszönöm hogy olvastatok!Üdv:Eve
