|
 Vendég: 87
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nadine emlékei, a Költőről
Olvastam valaha - még mint diák -,
egy régebben élt költő dalát.
Távolra ment, igen, egymaga
és padlóján a Hold fehér hava.
S ahogy tűnődött némán fekhelyén,
hangnélkül odaragyogott a fény.
Szobájára olyan nagy csend borult,
hogy szíve ettől elkomorult.
Évek múlva megszálltam valahol,
hol a táj kint sötét volt és komor,
a Hold egyszerre szobámba sütött,
s a régi vers megint szíven ütött.
Rossz érzés volt ez az árvaság,
akkor értettem igazán szavát.
Magány vett körül, idegen szoba
és a padlón a Hold fehér hava.
Szobámban a néma fekhelyem,
hangnélkül ragyogott s hallgatott velem.
Éreztem, míg e fény ellepett,
hogy hatja át szelleme szellemem.
A költőnek nyoma sem volt már rég,
de akkor ott megérintettem szívét. |
|
|
- július 20 2009 07:46:45
Szia Joli!
Ahogy az előző Nadin versed elbűvölt, úgy ez is nagy hatással volt rám. Ennek a hangulata fogott meg. nagyon jól visszaadja a reménytelen magány hangulatát. nem beszélve arról hogy a hold egy picit misztikussá teszi az egészet. tetszik: Szereetettel: zsuzsu |
- július 20 2009 11:59:00
Kedves Jolika!
Való igaz, nem egy pajzán história. De igazat szóltál mert a hatása, az fantasztikus. Verseden merengve, olvasás közben,
lúdbőrös a testem. Csodás soraidért foggadd elismerésem.
üdv:gufi |
- július 20 2009 12:17:53
Szép lett... nyugalmat árasztóak a soraid...
Maryam |
- július 20 2009 13:19:15
Kedves Joli!
Gyönyörű!!!Az utolsó két sor még sokáig velem marad!
Szeretettel:Rea |
- július 20 2009 14:43:02
Köszönöm Nektek!
Igyekszem mindenkit beleírni  , vagy legalább is olyat, ami mindnyájunkkal előfordulhatott, talán ez az ami mindenkit megfog benne, így közel kerültök hozzá, örülök.
Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
