Most érzem igazán, milyen, ha van,
ha meg is leled, ki életednél is fontosabb.
Milyen, ha az önzőség, a magadnak-valóság helyett
valami egészen mást akarsz, a szerelmet.
Mikor boldogság szemébe nézni, fogni kezét melegen,
és sírni tudnál, ha két karja átölel, s nem ereszt.
Ha minden pillantaban hevesen ver szived,
mikor elönt a forróság, hiába köszönt be a hideg.
Ha bármit képes lennél feladni szerelméért,
ha remegsz minden apró érintéséért...
Most érzem igazán, mit jelet a szerelem,
gyönyörű rabságban szabad vagyok melletted.
