Az élet megtanít némán szenvedni,
Könny hiába hull – nem fogják meglátni.
Az élet fájdalom, kínzó küzdelem,
Egy pajzsunk akad csupán: a türelem.
Harcát egyedül vívja minden ember,
Lehet könnye bár millió, mint tenger.
Az élet rózsa, de tövise vasból,
A szirma szép, de vér csöpög szárából.
Szorosan tartjuk a rózsát, az életet,
Engedni nem szabad, halni nem lehet.
Az élet fájhat, de az ember erős,
Kitartó, kemény, csendes, magányos hős.
Az élet megtanít némán szenvedni,
Könny hiába hull – ezért kell küzdeni.
