Napkorong

Te nem tudod, de velem vagy minden éjszaka.
Bár nem tudod, reggelente tőlem indulsz haza.
Te nem érzed, pedig kezed fogom minden éjjel.
Bár nem érzed, csókolom ajkad minden holdtöltében.

Ha leszáll az éj, s párnámra hajtom fejem,
te vársz rám az ágy melegében.
Ha elnyom az álom, te ölelsz, mint rég,
s percenként súgod, mennyire szeretsz még.
Ha első sugaraival megjön a hajnal,
búcsúzol, s útra kelsz az erőtlen Nappal.

Te nem tudod, velem vagy minden éjjel.
Te nem érzed, csókolom ajkad minden holdtöltében.

Hozzászólások

Nagyerdessy - július 21 2009 09:00:09
Ez egy nagyon szép gondolatot rejtő írás. Viszont annyira sokat akarsz mondani véle, hogy nem tudod átjönni rajta hozzám. Mondatszerkezeti, szórendi, és felépítési ív így nincs egyben a mondanivalóval.
Például az indítása;
velem vagy minden éjszaka,
reggelente tőlem indulsz haza
fogom a kezed ajkadat csókolva
bár nem tudod, s nem érzed.
Ez csak egy skac, ami tükrözi, amit mondok. Ha látod benne a vázat, amire érdemes felépíteni mondanivalódat, akkor jó úton vagy. Ha nem, akkor nézz utána a versírás alapjainál. Fércmunkát kezedből kiadni ne tedd, mert magad égeted!

Theodora - július 21 2009 09:51:36
Kedves Nagyerdessy!
Köszönöm a tanácsodat, de az én vélemyénem szerint nem a mondatszerkezet a legfontosabb egy versben, sokkal előrébb való a mondandója. Amikor ezt a vesret írtam, a tartalma igenis valós volt, és én átéltem.Sajnálom, hogy nem tudtad átérezni.(De ez nem az én gondom.) Nem értem azt a mondatodat, hogy sokat akartam mondani. Egyszerű dologról beszéltem, szerintem.
De azért köszi, hogy megosztottad velem az észrevételeidet.

yanko - július 21 2009 11:38:50
Kedves Theodora!
Szerintem ez egy jól megírt vers.
Lehetne még rajta biztos javítani.
Nekem így is tetszett.
Üdv, Yankó