Néha, mikor esténként nem vagy velem,
hatalmába kerít, játszik képzeletem.
Azt gondolom, fekszel itt mellettem,
fogom kezed, vágyom becéző érintésére.
Mohó vággyal csókolnám ajkad, mit úgy szeretek.
Csillapíthatatlan szomjam oltanám, hisz úgy epedek.
Vigyáznám álmaid, mint féltett kincsemet,
őriznélek, te vagy minden, mit félthetek.
Ha bánt valami, nekem is égő fájdalom,
ha boldog vagy, hangosan zeng örömdalom,
ha fáradt vagy, elringat két karom,
s őrzöm álmod, míg nem látom a hajnalcsillagot.
