Nincs szemem, mégis mindent látok,
Magam köré álmodom a világot,
Olyan színes az egész,
A festő sem ennyire merész,
Ilyen színeket senki sem használ,
Mintha fura ajándékot kapnál,
Örülsz nekik, de nem látod értelmét,
És minden alkalommal felemlegetnéd.
Számtalan dolgot látok,
Néha egy-egy álmot,
Zavaró gondolat,
A Valóság csupán fondorlat?
Aljas kis illúzió,
Karodba van kötve az infúzió,
Miközben látszólag ott van a kincs,
Levetvén szemüvegedet, látod, hogy ott bizony Nincs.
Edgar - július 24 2009 19:03:55
Köszönöm a véleményeket
Ezt csak ilyen elgondolkodtató versnek szántam nem az én kicsiny életemre lekicsinyítve az egészet
winston - július 24 2009 20:41:16
hát engem elterelt az infúziós kép egy másik iránybaígy is nagyon jó
Edgar - július 25 2009 02:02:06
Köszönöm Scarlett!
Örülök, hogy tetszett a versem
