|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Valósnak tűnik,de álmodom, tudom.
Végtelen várakozás, már nagyon unom.
Vágyom érintésed, vágyom közelséged,
Mintha nem akarnék mást, csak lehetetlenséget.
Érzem, hogy itt vagy közel, és látlak is,
Bizsergés van belül, s fájdalom csak egy kis.
Hogy nem vagy enyém, s én vagyok az oka,
Pecsétet nyomott rám a szerelem hőfoka.
Izzik testem, minden porcikám,
S emlékünkön nincs sem záram, sem porcicám.
A kulcs nálad van, csak te nyitod ki
lelkem lakatát, s megőrizzük mi.
Néha visszazárjuk, de felnyílik újra,
S miénk lehet néhány szenvedélyes óra.
Másra vágyom, nem csupán örömre,
Így nem lehetek veled mindig és örökre.
Magamhoz húzlak,s el nem engedlek,
De nehéz nem hallani, hogy azt mondod: "Szeretlek!"
Néha kinyílok neked, mint egy vad vörös rózsa,
S Te pedig nem tudsz tudomást nem venni róla.
Útjaink szétválnak, de gyakran találkoznak,
S egymás karjaiban örömről álmodoznak.
|
|
|
- július 24 2009 18:25:55
Álmod váljon valóra. Gyönyör izzik a versedben. Grat. Üdv. Kormi
osztályzom. |
- július 24 2009 21:35:57
Kedves Mandie!
Álomban vágyakozás. Pontosabban álmodozás a kedvesről. A porcica képe számomra furcsa a versben. Mivel ez a vers nem groteszk, itt idegennek érzem ezt a képet. Elég sok a ragrím, ami egy kicsit "vontatottá" teszi a verset, illetve álmosítóvá, hiszen álomról van szó. Ha ez tudatos volt, akkor gratulálok. Egyébként is!
Szeretettel: Ági |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
