Elgurultak a féltett gyönygyök.
Vele együtt az árnyék szerelem is!
A rejtett hazugságok most elöre törnek és megnyilik a kapú.
Szárnyra kelek újra a végtelenbe,csak a képzelet a határ.
Naiv illúziokkal táplálva most megszököm,és felkutatom magam!
KI ISMER ENGEM???
KI ISMER ENGEM???
Ez a sötét hely ahol élek,iszonyú látomásokba taszit.
Félelmeim fölém kerekednek,és térdre kényszeritenek.
Vadul és görcsösen,izmaim megfeszitve sirok mint egy megsebzett vad!!!
De hiába könyörgök szenvedö lelkem szabadságáért!
Szabadulásom kulcsa köbe zárva!
Az emlékek szobra mélyen eltiporva!
