Városlakók, ti elátkozottak,
Hát nem érzitek mily' közel a vég?
Titeket ér el az első csapás!
Tudod-e mit vállalsz
Ha este az utcára mész?
Unokád, lányod, nejed,
Megerőszakolják fényes nappal.
Senki sem mer beleavatkozni,
S holnap, ha arra jársz,
Csak merő dacból levágják fejed!
Övék az utca önkényuralma.
Hisz' mindnyájuk mellett nem állhat rendőr!
Nagy úr a hordaszellem!
Az állattá vedlett "emberek" között
Az emberségnek nincs hatalma.
Ha sokan vannak a sakál sem fél.
Hát még-e bandába verődő "ifjuság"!
Ki egyedűl még vinnyogni sem mer,
Tizedmagával mily' bátor tud lenni.
Minden magányos nőt megkefél.
Pár forintért elvágják nyakad,
Sőt, pénz sem kell hozzá,
Pusztán virtusból is öl!
Az életed nekik
Ugyan mibe kerül?
Azt harapják, azt a kezet,
Ki nekik kenyeret adott.
Túl nagyra nőtt a farkasfoguk.
Ha nem fogja őket féken senki,
Vérbe borítják az Életet!
bZsanna - július 25 2009 18:49:17
Nagyon nagy a mondanivalód és sajnos nagyon igaz is Fájdalmas valóságot festettél, melyhez gratulálok, de reszketve, annyira húsbavágó
reitinger jolan - július 25 2009 19:36:33
Ma is aktuális sajnos a versed, egyre inkább az.
Olvasom ... állattá vedlett.... ilyenkor azt szoktam mondani, bár értem, rossz a hasonlat, hisz az állatok nem csinálnak ilyesmit.
Örülötem, hogy olvashattalak.
Szeretettel Joli
