Húsomba vérző stigmákat égettetek,
Most ég és Föld között félholtan lebegek.
Szűkölő testemből immár sokadszor kilépek,
Most hozzátok fordulok, kik odaát éltek.
A mindenség körbefonja elernyedt tagjaim,
A levegő hercege szorosan magához szorít.
Láthatatlan csókot lehel könnyes szemeimre,
Démoni erőt sugároz vívódó lelkembe.
Keserű fájdalomcseppek hagyják el bőrömet,
Életem gyógyulatlan sebei belém szögeket vertek.
Már látom, amiről álmodoztam hajdanán..
A magasban vár rám az igazi mennyország..
yanko - július 26 2009 11:47:09
Ilyen verssel csak oda juthatsz.
Üdv. Yankó
gufi - július 26 2009 13:16:46
Kedves Heaven!
Versed nagyon szép lett, és érzékletes,
felülmúlhatatlan ahogy ezt kifejezed.
üdv:gufi
heaven - július 26 2009 17:08:53
Köszönöm. Akkoriban ezek az érzések kavarogtak bennem.
Peszmegne Baricz Agnes - július 26 2009 19:00:03
Kedves Heaven!
Nagyon jó és igaz téma, szépen, igényesen megírva. Gratulálok.
(Próbáld meg E. sz. 3. személybe átírni, úgy nem lesz annyira személyes, de az olvasó számára hatásosabb.)
Szeretettel: Ági
