|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Szemedben fásultság tompította a fényeket
Ajkadon keser?n préselted át halk szavad:
?Elmegyek, s itt hagyom a kínt, az éveket
Lelkem a szürkeség hálóján verg?d? vad,
- Nem, nem ezt te nem értheted!
Nézd remeg? nyitott tenyerem közepét,
Látsz-e benne kincseket vagy bármi mást?
Csak emlékeim vannak holtan hevernek szanaszét,
Nem, te nem érzed bennem a robbanást!
Mennem kell, hív egy más világ, egy boldogabb lét.?
Nézd a tenger ívét ott a periférián
Hol a tegnap karjába zuhan az elfogyó ma,
Nézd a lenyugvó napot pihenve a tenger illatán,
Ez a szül?földed, ha tudna, érted szólana!
Hidd el bárhová mész, citrom leszel egy fügefán!
Érezd az esti szell?t, ahogy cirógat s becéz,
Miközben az emlékezés járja az elmúl éveket,
Nézz a csonka holdra ki sápadva, aggódva néz,
Hisz tudja ? is néked hazád, csak itt lehet.
Itt rezed arany, de idegenben aranyad csak réz! |
|
|
- augusztus 28 2007 10:27:04
Egy más világ igérete, egy boldogság keresése, szép természeti képek, váltakozó keresztrímek.Ez talán az olvasata. |
- augusztus 28 2007 20:30:48
Szia!
Köszönöm!
Janus |
- augusztus 28 2007 23:39:12
Különleges sorokban fejezted ki az érzelmeidet. Nagyon sokat mondóak, tetszik ahogy megfogalmazod a mondanivalódat, a természetbe burkolod, sajátos hangodon szólsz.
"Hol a tegnap karjába zuhan az elfogyó ma"
"Hidd el bárhová mész, citrom leszel egy fügefán!"
"Itt rezed arany, de idegenben aranyad csak réz!"
Nagyon jók.
Maryam |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. december 19. péntek,
Viola napja van.
Holnap Teofil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
