|
|
Mert nem fogtad szorosan kezem,
s én elvesztettem gyengéd só-ízű szádat,
most várom bezárt világban a szürkületet.
Hogy gyűlölöm az öreg ráncokat, boronákat.
Kint nyergeli már a széllovas a jó lovakat,
fákba harapnak, fogaik fűrészek,
s e reszelő szélzuhogásban - mi nem apad -,
nincs hang, nincs kép, ami visszaidézhet.
Hogy mertem hinni, hogy valaha még
visszajössz! Miért vártam időnek előtte,
- szólt a kakas, ahogy ritkult a sötét -,
rám zúdult az aznapi nap borús ökle.
Átlátszó könny a falon gyantaként csöpög,
megsajdul e rönk bordázata, érzi,
de pereg az idő, rohamozza a vén üszköt,
álmomban szemem szemedet igézi.
Egy csillag tűhegye sápad - már nem gyötör -,
koccan az ablak, a fény, kis fecske röppen,
s a reggel, mint a szél a szalmán, zizegő,
érdes tereken mocorog még álomütötten. |
|
|
- július 27 2009 14:54:32
Kedves Jolika!
Gonterhelt ébredés, csodás képekben,
A zizegő reggeled felejthetetlen,
űlök s nézek de nem álomütötten,
tűnődöm ismét, csodálatos verseden.
üdv:gufi |
- július 27 2009 18:47:38
Köszönöm kedves Gufi hozászólásod.
Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 28. péntek,
Ágoston napja van.
Holnap Beatrix, Erna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
