Most minden haldoklik a szívemben
A remények,az álmok,s az emlékek.
Ostoba voltam mikor hallgattam egy belső szóra.
Hittem magamnak,magamnak,ki csapdába kergetett.
Ismertem egy férfit,aki csúnyán becsapott.
Szavaival dédelgetett,simogatott….
Majd mikor eljött a reggel a mélybe taszított.
Könyörtelenül ott hagyott.
Szívem most kesereg,de még talpra áll.
Csak az a szomorú,nincs ki meghallgassa imám.
Mert barátaim cserben hagytak
S elárulták titkomat.
S az a férfi,kit úgy szerettem.
Nincs már többé
Emlékeimben sem él.
Egy lázálom maradt.
Theodora - július 27 2009 09:03:03
Szomorú vers, de érződik rajta, hogy nem adod fel. Nem is szabad, egy rossz kapcsolat, vagy épp a kihasználtság érzése nem hagyhat túl mély nyomot benned, mert akkor kihat a további életedre. Szóval fel a fejjel! Egyébként tetszett a versed!
gufi - július 27 2009 15:53:38
Kedves Beo!
Lázálmodból felébredsz a jelenben mindent újra kezdhetsz.
Egy férfi miatt nem áll meg az élet, te még nagyon sokmindent remélhetsz.
üdv:gufi
