|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Lassan véget ér a perzselő nyár,
Nyakunkon a lombhullajtó ősz.
Ágról szakadt szívem titkon vár,
Valami belőlem elmenekült.
Szél süvít a betondzsungel mélyén,
Vércse-mohó kezek felém kapkodnak.
Ott lapulok kívülálló lévén,
Álszentek felém tapogatóznak.
Elmémbe fojtó álmok lopódznak,
Zománcos égen rozsdás csillagok.
Leheletnyi nesz ujjhegyen osonva,
Szunyókáló utcalámpa ragyog.
Közönybe fordult, megvakult nappalok,
A testvértelen magány mezején.
Irgalmatlan, számító alakok,
Kik ujjal mutogatnak felénk.
Tövig húzott szempilla rácsok,
Lelkek tüskéibe méreg oltva.
Hazug igazság, jelenkori átok,
Meggyalázott életek izzó pokla.
2009. július 26. |
|
|
- július 27 2009 13:21:18
A mai kor hozta ezt a verset ki belőled, lassan az ember megszűnik embernek lenni. A kiszolgáltatottság is még nagyobb teret hódít. Hová fog ez fajulni?.
Szeretettel Joli |
- július 27 2009 16:19:15
Kedves Heaven!
Versbe bujtatott félelem, de valóban,... ez... a... jelen.
Nagyon jól megírtad, és megfestetted, valósághű képekben.
üdv:gufi |
- július 27 2009 16:21:39
Az első és utolsó sort olvasva
"Lassan véget ér a perzselő nyár
Meggyalázott életek izzó pokla."
Tetszett.
Üdv.Yankó |
- július 31 2009 22:33:42
Köszönöm, kedvesek vagytok. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
