Majd álmaidban meg-meglátogatlak,
mint messzi vendég, kit senkise várt,
ne engedd, hogy az úton ácsorogjak,
hagyd nyitva ajtód, be ne zárd.
Belépek hozzád, köréd telepszem,
s csak nézlek, nézlek a homályon át,
s mikor rezdüléseiddel beteltem,
megcsókollak s úgy indulok tovább.
